Ilyet még nem hallottál
Vagy – nem olvastál.
Esetleg ha olvastál róla, nem tartottad fontosnak.
Azt hazudták nekünk, hogy ha nem tűnünk ki a tömegből, ha nem utasítjuk magunk mögé a versenytársainkat, ha nem mi állunk a dobogó legmagasabb fokára és egyebek, akkor csak szürke, hétköznapi tagjai lehetünk az úgynevezett társadalomnak.
Versenyre nevel a tanár, a szülő, de már az óvó néni is.
Tanulmányi versenyek, sportversenyek zajlanak. Minden területen megy a megosztás, az elkülönítés azzal a propagandával, hogy győztes, nyertes csak egy lehet.
Igen, tudom, van második és harmadik helyezés is többnyire.
- Az ezüst is szépen csillog – szokták mondani valakik.
A bronzról már nem mondanak ilyet.
És akkor a többiek meg érezzék kicsinek, butának, ügyetlennek, szerencsétlennek magukat.
Vagy nem?
Láttál már focivébé döntőt?
Annak az elátkozott mérkőzésnek a végén a második helyezett csapat kétségbeesve, sírva, elkeseredve, összetörve, vergődő lélekkel keresi önmagát. Mert elveszett az utolsó remény is, hogy övék legyen a KUPA!
Gondolj csak bele, milyen tragédia, mekkora kudarc-érzés második helyezettnek lenni! Fociban, és világviszonylatban persze.
A vesztes csapat
És ez mind a versenyeztetés következménye. Mert a versenyben szabályok vannak.
A szabályok könyörtelennek látszanak.
Mert a szabályokat könyörtelen emberek határozzák meg.
Olyanok, akik mindenképpen nyernek a helyzeten. Nekik mindegy, hogy melyik csapat lesz az első, ők mindig zsebre vágják a hasznot.
A gazdaságban, ha nem vagy piacvezető, akkor csak jelentéktelen szereplő lehetsz, kulloghatsz a nagyok után, felnézhetsz rájuk. Ez a helyzet jól látszik, ha a multi cégeket és a sarki kisboltokat nézzük.
És tudjuk, hogy ki bukik előbb.
Mert a multik nem versenyeznek egymással!
Ők együttműködnek, hogy ezzel tönkre tegyék a kisvállalkozásokat.
Kicsit nézzünk vissza a versenysportra!
Amikor is a technikai fejlettséget használják arra, hogy a sportolókat megalázzák.
Ha időre játszott futamban 1-2 század másodperccel lemarad a második versenyző az aranyról, az nem embertelenség?
Hanem?
Mennyivel üdvösebb volna, ha a sportlétesítményeket a tömegek használnák, nem a tévé előtt sörözve ernyesztenék az izmaikat, pocakot növesztve?
Igen, tudom, arra van igénye a lezüllesztett többségnek, hogy szórakozzon és élvezze a taposást, büszke legyen a csapatára és eszébe sem jut, hogy egy focista néhány hónap alatt több pénzt kap, mint amit ő egész életében megkeres.
Ez itt most a verseny világa, és látnod kell, hogy akik versenyeztetnek minket, ők nem versenyeznek egymással. Néha látszólag ringbe szállnak, és lejáratják egymást, de a sok pénz és az előnyök mindig náluk vannak.
Kivételes esetben a maffiózók kinyíratják egymást, de ez csak azt a szabályt erősíti, hogy az érdekeik azonosak, akkor is, ha a nézeteik különböznek.
Ugye látod, hogy nem divat ma nemes embernek lenni?
De mi is, vagy ki is az a nemes ember?
Azt mondod, nem kellene a múltba visszamenni?
Bizony nem, mert a múltbeli erényeket át lehet hozni a jelenbe!
A nemes ember azt jelenti, hogy ő tud nemet mondani a rosszra!
És a verseny rossz, mert megosztó! Gondolj csak a Fradi-Dózsa szurkoló ellentétre!
A versenyszellem az élet szinte minden területére alkalmazható és a tudatlan ember használja is ezt a romboló erőt.
Párkapcsolat – nő a férfi ellen és fordítva – harc, és a vége szakítás.
Emberi kapcsolatok – én jobb vagyok, többet tudok, több pénzem van, jobb állásom… - elszigetelődés.
Munkahelyi verseny – könyöklés, lejáratás, tudná, de nem segíti a kollégát, fölfelé nyalás…. keserűség, munkahely váltás.
Iskola – nekem 8 pár cipőm van, neked csak kettő, hogy nézel ki, nem áll jól neked a rövid haj, nekem 58 lájkom van a fészen, stb.
Az összefogás, az együttműködés jó, mert az nyertes-nyertes helyzeteket és embereket teremt!
De hát…van ilyen?